Az elállás
Az elállás lényege, hogy a valamelyik fél a szerződésben előre meghatározott körülmény, vagy a jogszabályban meghatározott érdekmúlás bekövetkezte esetén egyedül, a másik fél hozzájárulása nélkül meg tudja szüntetni a szerződést. A leggyakoribb elállási ok, ha a vevő több részletben vállalja megfizetni a vételárat és egy idő után nem fizet. Ilyenkor az eladó elállhat a szerződéstől. A szerződéstől való elállás jogát általánosságban a Ptk is szabályozza, azonban azt célszerű a szerződésben külön is kikötni az elállásra okot adó körülmények meghatározásával. Így minkét fél számára előre és pontosan felmérhető, hogy valamely kötelezettség nem teljesítése milyen következményekkel járhat. Az elállás esetén alkalmazható tipikus jogkövetkezmény a foglaló elvesztése, illetve kétszeres összegben történő visszakövetelése.
A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL SZÓLÓ 2013. ÉVI V. TÖRVÉNY 6:140. §
6:140. § [Elállás, felmondás]
(1) Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
(2) A jogosult jognyilatkozata érvényességéhez köteles megjelölni az elállás vagy a felmondás okát, ha ez a jog több okból megilleti. A jogosult a megjelölt elállási vagy felmondási okról másikra térhet át.
(3) A kötelezett nem követelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését, ha a jogosult bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a kötelezett felelős. Ha a jogosult a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a kötelezett felelős.